Úgy érzem, sok hazugságban volt részem,

 szenvedtem is sokat, de érzem

Életemet könnyűvé tettétek,

 Lépteimet mindig segítettétek.

 Felemeltetek, mikor elestem,

S én vajon miben segítettem?

Hogy köszönhetném meg amit kaptam,

 Hisz sokat eddig még nem adtam.

Nincs az égen annyi hála,

 Mennyit -érzem- nektek járna,

Mit adhatnék cserébe,

 A szeretet szellemébe?

 Sok-sok ezer köszönöm,

 S remélem odaadásod öröklöm.

Köszönöm, hogy találkoztatok,

Hogy egymásra rátaláltatok.

 Köszsönöm az életet adó virágot,

 Hogy rám mindenki úgy vigyázott.

Köszönöm a sok becéző szót,

És a végtelen sok jót.

Köszönöm a boldog perceket,

 A testvért, a szeretetet.

Köszönöm, hogy tőled kaptam életem,

 De legfőképeen azt, hogy ITT VAGY NEKEM!!