Reggel mikor felkelek, süt a nap,

Melegséggel árasztja el arcomat.

A fénytől mosolyognom kell,

És tudom, ez a nap jól indult el.

Bekapcsolom a magnót és táncolok,

Miközben öltözök, örömömben ugrálok.

Fogmosás, fésülködés, gyorsan megy,

Tegnap óta a világ mily vidám lett!!

Leszaladok, puszit nyomok anyukám arcára,

És egy barackot az öcsém kobakjára.

Kifutok a házból, be a suliba,

Egyből megyek az osztályomba.

Ott van a sok barátom, a haverok,

Velük az idő csak úgy robog!

Az unalmas órákat gyorsan átlépem,

És nem látja már senki a képem.

Ellopózom az én titkos helyemre,

A patak melletti rejtett kis kertbe.

Mindig itt ülök magamban,

Csak én! teljes nyugalomban!

Egyszercsak valami zörög mögöttem,

Hirtelen felugrok, nagyon megijedtem!

Mi lehet az vajon? talán egy vadállat?

Szemem a bokroktól semmit sem láthat.

Felbukkan egy fiú, meglát, meglepődik,

Arcom a szemétől elvörösödik.

Kedves az arca, és ohh! milyen aranyos!

Haja a bokroktól kócos és gazos.

Megkérdezi, maradhat-e, zavarna-e engem,

Talán kicsit buzgón mondom, hogy dehogy! nem! nem!

Beszélgetni kezdünk, kedvesnek tűnik,

Szemem a szemében mélyen eltűnik.

Szépen indult a nap, de már esteledik,

Még mindig együtt ülünk, kezünk közeledik.

Mond nekem valamit, megfogja a kezem,

S én azt akarom mondani: Helló, szerelem!!!