Sz�rke h�tk�znapjaim alatt,

Testem az utc�n ballag.

Csak a testem, mert lelkem elszelelt,

Messze f�ldre sz�rnyra kelt.

Az �lmodoz�snak egy villan�s vet v�get,

Szemem nem l�tott m�g ilyen f�nyess�get!!

Mikor kitisztul szemem el�tt a l�tk�p,

Egy velem szembej�v� fi�t l�t�k.

Szem�nek ragyog�sa vak�tott �gy meg,

Annak a csillog�sa torpant engem meg.

Ragyog, csak csillog �s villog ez a szemp�r,

Ember ilyen k�k tengern�l soha-soha nem j�r.

D�bbenetemben leesik az �llam,

Remegek, elgyeng�l a l�bam.

Beleesek az �gsz�nk�k szem�be,

�s csak �szok az �lmok k�k tenger�be.

Sz�vem nagyot dobban, ez t�n a szerelem?

Ilyen j�t, m�g soha nem �reztem.

A fi� r�mn�z, n�z �s csak nevet,

Arcom m�g mindig tiszta d�bbenet.

De a ragyog�s hirtelen abbamarad,

 Mert a fi� mellettem elhalad.

�n egy helyben �llok, az emberek n�znek,

�ppen a fi� szem�re eml�kszek.

�szreveszem magam, sz�mat becsukom,

Elindulok, l�pteim szapor�tom.

Arcomra p�r �l ki, elsz�gyellem magam,

A vil�ggal egy�tt nevetek rajtam.