Vihar van, nagyon nagy vihar.

Villámlik, dörög, fákat tép ki.

Nincs áram, se telefon. Aki bennrekedt?

Benntmarad!

De hol fúj a szél? Hol villámlik??

Kinézek az ablakon.

Az ég borús, de néhol látszik kékje.

Akkor hol dörög, ha nem az égbe!

Kíváncsi vagy? Megmondjam?

A vihar csakis bennem van!

Bennem csavar ki fákat, házakat,

Belsőm kifelé szór villámokat!

Mi lehet ez?

Mások azt mondják szerelem...

De ezt nekik nem hiszem.

Hogyan lenne ez az érzés az amit mondanak?

Érzelmeim ahhoz túl változatosak.

Úgy utálom őt, hisz folyton megbánt!

Csipkelődik, rajtam átgázol,

Bunkó, érzelmei nincsenek!

Miért érzem mégis úgy, hogy szeretem?

Miért nem tudom szemét elfelejteni?

Miért nem tudom, mikor bunkó, ott hagyni??

Miért nem tudok másba szeretni!

Micsoda hülyeség, hogy ez a szerelem!

Hiszen az utálat sokkal nagyobb bennem!

És ha mégis az lenne akkor mi van?

Hisz Ő, az én "szerelmem" engem le se szar...