Egy tavaszi éjjelen,

Szürkén és éhesen,

Sötét szobámban ülök,

A padlóról hamut söprök.

Körülöttem játszanak az egerek,

Boldogok, így velük nevetek.

Hirtelen a porfészek kis ablakában

Egy tündér jelenik meg teljesen valójában.

"Gyermekem, Te drága,

A boldogságot adom neked ajándékba!

A kristálypalotában ma este bál lesz,

Ez alkalomra mindenki szép ruhát vesz.

Te is ott leszel, lányom,

Legyen ez az este egy megvalósult álom.

Indulj gyorsan, és az éjszakát,

A király fiával táncold át!"

Mondja a tündér, és egy pálcasuhintástól

Rózsaszín csoda lesz a szürke ruhából.

Második suhintásra, csoda,

Kis korona kerül szőke hajamra,

A durva facipő helyett pedig

Lábamon üvegcipő virít!

Harmadik suhintás, s íme láss csodát,

Nem látom már a koszos kis szobát.

Helyette egy csodás kristálypalota,

Üveglépcső vezet engem oda.

Belépek a bálterembe, s amit látok,

Sürgő-forgó táncoló sokaságot.

Csak egy ember nem táncol, a lépcső alján áll,

A herceg rám néz, mosolyog, engem vár.

Mikor odaérek hozzá, megfogja a kezem,

A háta mögül vörös rózsát húz elő nekem.

Bevezet a táncparkett közepére, megáll,

Int a zenekarnak, hogy indulhat a bál.

A zenekar rákezd, lassú keringővel indít,

A herceg gyengéden fordít, perdít.

Együtt táncolunk, át egy egész éjen.

Bár mégsem, mert lebegün kaz égben!

Jó pár tánc után kivezet a kertbe,

Remegve áll előttem, kezem a kezébe.

"Egész életemben, csakis rád vártam,

Örökké enyém leszel, akármilyen árban!"

Mondjam, s közben ajkamra finom csókot lehel,

Tudom már, hogy nekem is csakis, csakis őkell!

Az esküvő napján -ismerős a helyzet-,

Talpig rózsaszínben várom a herceget.

A boldogító igen után megüljük a bált,

És íme, most már látom: az álom valóra vált!