Sétálok az úton, A kapu felé megyek, Kezemben egy rózsa, Szívemben szeretet.   Fájdalmat is érzek, Hiányzol már nagyon. Csendben magamba nézek, Míg ülök a padodon.   A szép vörös rózsát Az ágyadra teszem, Szürke takaróját Kicsit kiszínezem.   A percekre gondolok, Mit együtt töltöttünk, Angyalszárny suhog, S egymás mellett ülünk.   Rám mosolyogsz szemed Minden melegségével, Megfogom a kezed, Lelkem szeretetével.

Oly régen már annak, Hogy nem vagy itt velem, Sírok a csillagoknak, Ha elfog a félelem   Nem hagytál egyedül, Érzem, most is itt vagy, Megremegek belül, Ha érintésed elhagy.   Érzem, te is sürgetsz, Nekem is fogy időm, Tudom, most is szeretsz, S fogsz még örökidőn.   A perce már hőn várva, Mikor lelkem Veled lehet, A sírod előtt állva, Fogom a kezedet.