A hó elolvad kopott kabátomon,
Ahogy az utcán sétálok hallgatagon.
Szívemet fájdítják a fények,
Amint a sugárzó ablakokon benézek,
Belül fenyőfát és boldog arcokat látok,
Éneklő, mosolygó családot.
Most a gyermekeim, akik eszembe jutnak,
Otthon kéne lennem, már biztosan várnak
De délelőtt arra gondoltam,
Ma mégiscsak karácsony van...
Egy kis ajándékot akartam venni,
De nem volt elég pénzem, így nem volt mit tenni
Csak egy kis sajt, amit a kenyér mellé kaptam
Többre nem tellett, mást nem adhattam.
Az ének lassan elhal, a fények kialszanak,
Csak a félig lebombázott házak maradnak…
A sötétség barátként kísér utamon
- Így nem látszik a csillag a kabátomon-.
Egyforma romházak között sétálok
Mindegyiknek szeme sötét, vak, halott,
Csak az egyiknek a padlásszobájában
Pislákol egy gyertya halványan.
Befordulok a ház kertjébe,
Felsietek a tetejébe,
Fent már türelmetlenül vár
Két félénken csillogó szempár.
Mikor felismernek, odafutnak rögtön,
Szegényeknek fárasztó az egész napos börtön,
Hisz nem szaladgálhatnak odakinnt a téren
Önfeledten, ugyanúgy, mint régen,
Nem lehet a hóesésben hóembert gyúrni,
Mert a csúnya bácsik elől gyorsan el kell bújni.
- Ma karácsony van. –mondom nekik,
- Mi az a karácsony?- kérdik, mert nem értik.
Tavaly se kaphattak ajándékot, se fát,
- Ilyenkor együtt ünnepel az egész család.
- Éneklünk, és a Jézuskára emlékezünk,
A kisfiúra, aki megmentette az életünk.
- De apa… -mondja a nagyobbik- ha együtt van a család,
Akkor mi ma meglátogatjuk anyát?
Eláll a lélegzetem remegve,
Ahogy belenézek a csillogó gyerekszemekbe.
-Tudjátok, anya már elment. Nagyon messze szállt,
És ahová ment, ott angyalkává vált.
Láthatatlan, de ahova akar, oda el tud menni,
Most is itt van, csak jól kell rá figyelni.
Ha jó erősen becsukjátok a szemeteket,
Érzitek majd, hogy itt áll mellettetek.
Fehér ruhában áll és mosolyog rátok,
És tudja, hogy ti gyerekek vagytok
A gyerekek fülelnek, kezük szívükre szorítva,
Megkövülten állnak a nagy csodára várva
És hirtelen tátva maradnak a szájak….
az ablak felől langyos meleg árad.
Mintha lágy énekszó hallatszana,
Előttem feldereng a Kedves arca…
Ezután a Jézuskának énekelnek,
Majd szépen, csendben lefekszenek,
Boldog Karácsonyt, Anya! – mondják,
Bár, hogy mi az igazi karácsony, még nem tudják
S ahogy a rongyos ágyon csendben elalszanak,
Kinnt a hópelyhek tovább hullanak,
S én, ahogy elfújom gyertyát,
Érzem, jobb élet vár majd ránk odaát,
De harcolnunk kell még, míg élünk,
Hogy még sok igazi karácsonyt megérjünk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
