Tavasz

�ltem a parkban,

k�r�l�ttem zsongtak a sz�v madarai.

A kerekek dolgoztak agyamban,

 a sok �v f�jdalmai.

V�gy�d�somon gondolkozva,

arcomon peregtek a k�nnyek,

remegve belet�rok a hajamba,

 R�d gondolok, �gy mennek a percek.

Arcomr�l m�g mindig potyognak

lelkem krist�lytiszta k�nnyei,

mint versek jajongva s�rnak,

folynak el �letem k�pei.

Minden csepp, mely szememb�l kibukik

 felfedi lelkem egy titk�t,

 elmondja legm�lyebb m�lys�gig

sz� n�lk�l minden baj�t.

S m�g agy a fa alatt s�rok csendesen,

egyszercsak ott �llsz,

 l�tod  foly� k�nnyem,

 bel�lem egy kis darabk�t.

Kiszolg�ltatva �l�k,

 sz�ved v�lasz�t v�rom,

ellesett perc miatt pirulok,

 te csak �llsz ott; szemed nem l�tom.

A f�jdalom el nem mondhat� szavakban,

 mikor tov�bb s�t�lsz nesztelen,

zokogva �l�k a tavaszban,

 egy fa alatt, imm�r meztelen…