�lom

Reggel �des az �bred�s

az �breszt��ra mosolyt tal�l arcomon.

M�g mindig �lomba mer�lve

ballagok.

Idilli hal�l… egy perct�l, s ut�na m�g egyt�l,

a v�gtelenig boldogan.

Csak p�rg�nk, �nekelsz, szavalsz,

�lelsz… cs�kolsz…

Karjaidban, mosolyodban s�tk�rezve:

ez lesz az utols� k�pem.

 J�het a hal�l, csak fogd a kezem k�zben!

Val�j�ban –az �lomb�l fel�bredve-

m�r nem is besz�l�nk… r�g nem.

Szemedbe sem n�zek… ink�bb nem.

De ma, mikor az �lom b�dulat�t�l

t�molygok, szemedbe n�zek,

de meg�llok.

Semmi csillog�s szemedben…

Mikor hagyta el sz�dat �neksz�???

A vers nem saj�t szavad,

�lel�sed csup�n hazug lid�rcf�ny,

s a cs�k…

egyszer� hazugs�g!

Igaz�b�l k�t emberr�l besz�l�nk,

csak az arc ugyanaz:

az �jszakai f�rfi helyett csak

egy idegen maradt.

Val�j�ban nekem kellett egy arc,

hogy tulajdons�gokat adhassak neki.

Szerencs�tlens�g�nkre pont

 a te arcodat v�lasztotta a rendszer…